Tegnap elmaradt a bejegyzés,nem jutottam net közelbe.

Csütörtökön(azaz tegnap) 9-re mentünk és tízórai után elbúcsúztun Fruzsival.Nagyon sírt!:( A szívem majd megszakadt!:( A városban a hidegben csak mint egy bamba mentem jobbra-balra,annyira fájt a szívem!Mikor érte mentem ebéd után,akkor meg már úgy fel volt pörögve,hogy alig tudtam becserkészni,hogy hazahozzam!Az óvónéni mondta,hogy a szerdainál kevesebb ideig tartott a sírás,könnyebben vígasztalódott!Nem volt vele gond!:)

Ma már rendes bölcsis időben mentünk 8-ra.20 percig voltam vele a csoportban és elbúcsúztunk.Nem is sírt,csak puszi-puszi,közölte milyen meglepetést szeretne és rohant is játszani!:) Most monjdam,hogy így könnyebb volt ott hagyni?Egyáltalán nem!Őrülten hiányzott!Közben lelkiismeretfurdalásom is volt,hogy lepattintom..még csak márciustól dolgozom.Nem gondoltam,hogy ilyen könnyen beszokik,nem akartam,hogy nagy trauma legyen neki és az utolsó pillanatban kerüljön be egy idegen közösségbe.

Most meg kiderült,hogy ez nekem trauma,engem visel meg leginkább!Nap végére olyan fáradt vagyok,elmondhatatlan!Ő meg,mintha még jobban értékelné a velünk töltött időt,a játékait!:)

Sajnos már tegnap folyni kezdett az orra,hiába szedetem vele a sok vitamint,ha a bölcsiben az összes gyereknek folyik!:/